Szemere György
A Kont-eset
Kiadó fapadoskonyv.hu
Tájékoztató az e-könyvek vásárlásáról és
használatáról (megnyitás, olvasás, másolás).
Kérjük, jelentkezzen be a vásárláshoz! |
|
990 Ft |
|
Kérjük, az ingyenes részlet letöltéséhez
jelentkezzen be! |
„…A tizenhatodik ükunokája!… Az őrült mániája mind mulatságosabb körvonalakban bontakozott ki a társaság szemében. Mert hogy valaki egy élő ember tizenhatodik ősének képzelje magát: az már olyan perverzitása még a beteg agyvelőnek is, amilyet a legugrósabb képzelőtehetség is alig tudna kitalálni.
– Egyszóval uraságod egy ős – ugratta a bolondot a vérszemet kapott Szentmarjay.
– Természetes, hogy az vagyok. Mi egyéb lennék?
– És ha szabad kérdeznem, kinek az őse?
Az idegen ember megcsóválta fejét.
– Hát annyira oda vagy, fiacskám, hogy már azt is elfelejtetted, miszerint az ember csak a saját utódjának lehet az őse!
– Azt tudom – kedélyeskedett a gróf –, csak a nevét nem tudom, nevet kérünk.
– Hüm – s hümmögött a bolond –, akkora lurkó lenne az ükunokám: lóvá tette volna az üköregapját!… Azt mondta nekem – fordult méltatlankodva a társaság felé –, hogy az egész nemzet nevében és megbízásából szólít a földre. Hogy mindnyájan vártok rám; veszélyben a haza, rántsam ki valahogy a pácból, amibe belesavanyították a király lelketlen tanácsosai… Becsapott volna a lókötő, senki se várt rám, csak a maga nevében csalt le?
Az urak hovatovább egész hozzászoktak, mondhatni: hozzákedélyesedtek a furcsa, s nyilván ártalmatlan őrülthöz. Nem is igen bánták, hogy késnek a mentők.
– Nevet kérünk – ösztökélte újból Szentmarjay –, azzal még mindig adós nekünk uraságod.
– Nem tudom – elégítette ki a bolond az általános kíváncsiságot –, nem tudom, ismeritek-e az ükunokámat. Héderi Kont Gábor a neve.”
– Egyszóval uraságod egy ős – ugratta a bolondot a vérszemet kapott Szentmarjay.
– Természetes, hogy az vagyok. Mi egyéb lennék?
– És ha szabad kérdeznem, kinek az őse?
Az idegen ember megcsóválta fejét.
– Hát annyira oda vagy, fiacskám, hogy már azt is elfelejtetted, miszerint az ember csak a saját utódjának lehet az őse!
– Azt tudom – kedélyeskedett a gróf –, csak a nevét nem tudom, nevet kérünk.
– Hüm – s hümmögött a bolond –, akkora lurkó lenne az ükunokám: lóvá tette volna az üköregapját!… Azt mondta nekem – fordult méltatlankodva a társaság felé –, hogy az egész nemzet nevében és megbízásából szólít a földre. Hogy mindnyájan vártok rám; veszélyben a haza, rántsam ki valahogy a pácból, amibe belesavanyították a király lelketlen tanácsosai… Becsapott volna a lókötő, senki se várt rám, csak a maga nevében csalt le?
Az urak hovatovább egész hozzászoktak, mondhatni: hozzákedélyesedtek a furcsa, s nyilván ártalmatlan őrülthöz. Nem is igen bánták, hogy késnek a mentők.
– Nevet kérünk – ösztökélte újból Szentmarjay –, azzal még mindig adós nekünk uraságod.
– Nem tudom – elégítette ki a bolond az általános kíváncsiságot –, nem tudom, ismeritek-e az ükunokámat. Héderi Kont Gábor a neve.”
