Karácsony Mihály

Lépéskényszer

A XXI. század gyökeresen megváltoztatta a környezetünk tudományos, gazdasági, kulturális, technológiai, jogi, biológiai és munkaerőpiaci szokásainkat, ismereteinket. A korábbi megközelítések leírására, a hozzájuk való alkalmazkodásra kialakult rutinok, fogalom-készletek elavultak, már nem elegendőek a jelenkor kihívásaihoz való eligazodáshoz. Így van ez az idősekhez való viszonyunk megítélésében is.
   A társadalmi fejlődés eredményei a tudomány művelői körében is megkérdőjelezik a nyugdíjakkal kapcsolatban a mélyen belénk ivódott közhelyek, sztereotípiák, frázisok, lózungok, klisék fenntarthatóságát. Szükségszerűen napirendre került a nyugdíjrendszerek felülvizsgálata, korszerűsítése. Vannak olyan országok ahol az elmaradhatatlan reformokat társadalmi nyomásgyakorlással (tüntetések, sztrájkok, bojkottok), máshol konszolidáltabb politikai eszközökkel (társadalmi viták, kerekasztalok, tanácskozások) kényszerítik ki. Ezek szinte minden nemzedéket érintenek, mert a jövő nyugdíjrendszere több generáció életviszonyait is hosszú távon meghatározza.
   Magyarországot is elérte a nyugdíjrendszer reformjának a kényszere. (Köszönhető ez az Európai Bizottság által kikényszerített "Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve"-ben foglaltaknak.) A kötet szerzője a nyugdíjrendszer elemzőjeként, ahhoz igyekszik segítséget nyújtani, hogy a ma hatályos 1997.évi LXXXI., a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt - közel harminc év után - egy korszerűbb, igazságosabb és fenntarthatóbb nyugdíjtörvény váltsa fel.