Gárdonyi Géza

Zarándoklás – Úti kalandok - Aforizmák

"Az ezredéves áldomások és vendégségek zajában a minap az a gondolat szállott meg, hogy megnézem azt a völgyet, ahol a mi nemzetünk legnagyobb költője elesett. Nem a kíváncsiság indított oda. A magamfajta ember nem kíváncsi. Az a vágy mozdított oda, ami a mohamedánt viszi Mekkába, a keresztényt a Szentsír templomába, a zsidót Salamon falai alá.

A mi nagy költőnk a mi fényességünk, a mi ezerévünknek legszebb csillaga. A félévig tartó örömünnep rózsáiból, amelyekkel megkoszorúzunk minden oltárt és minden emlékkövet, csak arra a sírra ne jusson, ahol ő fekszik?

Mert ma már nem várjuk őt. Ott látták utoljára abban a csatában. Most már bizonyos, hogy ott porladozik a szabadság vértanúi között.

Reggel hat óra tájban érkeztem Segesvárra. Az EMKE útikönyvében csupán ennyi az útbaigazítás: "Fehéregyházától délre két közös sír." Megindultam hát ki a városból Fehéregyháza felé."

(részlet a Zarándoklásból)