Szenkovits Péter

Fényemberke

A kitartó, elszánt próbálkozások története. Legyen gyerek! Korábban már féltucatszor hozták össze a házaspár hímiversejtjeit petesejtekkel, meg is indult az osztódás, sokszor vissza is tettek a méhbe két-három alig-embriót. Két-három hétig ott is maradtak, de aztán megtapadás hiányában - így írja a szerző - „elvesztek a világmindenség dzsungelében".
Aztán eljött az új július: a hetedik „teremtési kísérlet". Ezúttal hat megtermékenyített petesejtet fújtak vissza a méhbe. Egy megtapadt. Nem utolsó sorban a lézernek köszönhetően, amelyet még nem sok helyen használnak a világban.

Ennek az utolsó próbálkozásnak a naplója ez a könyv.

Szenkovits Péter

Sopronban születtem, 1957. október 24én; 1983-ban újságíró gyakornokként kezdtem a Vas Népénél, 1984-től vagyok a MÚOSZ tagja. 1988-ban az Esti Hírlapnál dolgoztam, az ugyanabban az évben - december 19-én - megjelent Tér-kép című független nyugat-magyarországi hetilap egyik alapító szerkesztője lettem. Elindítottam a Magyar Színész című lapot. Tíz évig a Vas Népe belpolitikai rovatát vezettem. Másfél évig a Kisalföld soproni szerkesztőségét irányítottam, majd a Soproni Ász és szabadúszás következett.

Nyolc kötetem jelent meg eddig.

Nejem, dr. Simon Annamária háziorvos Körmenden. Buda fiúnk már hatodikos.