Márai Sándor

Szinbád hazamegy

Szindbád, a hajós, író és úriember egy szép májusi reggelen elindult Óbudáról, mert estére hatvan pengőtkellett szereznie. Így indul Márai legköltőibb regénye – és a legönzetlenebb is: a mesterének tartott Krúdy Gyulának állít benne emléket úgy, hogy ebben a regényben megéli és megélteti az olvasóval is a Krúdyvilágot.Nem történik ugyan semmi, csak elmúlik egy élet – miközben ízeiben, színeiben és szagában föléledegy varázslatos Magyarország, egy mesés világ. Közben pedig csak gőzfürdőbe látogatunk, csöndbenborozgatunk egy étteremben, tokaszalonna és főtt tányérhús fölött emlékezünk valami kimondhatatlanulszépre. Kinek ajánlja Márai ezt a művét? „Kéhliéknek, a kis Bródynak, a vörös bajszú főpincérnek, az íróknak,s mind a nőknek, zsokéknak, hajósoknak és úriembereknek, akik ismerték őt, s szerették, és gyászolják avilágot, mely utánahalt.”