George Vîrtosu

Egy kis béka szíve 3. rész

Ime, elérkeztünk ennek a csodálatos mese sorozatnak a harmadik kötetéhez, melyek egymásutan erednek egyik a másikába, mint egy modern változata az Ezer egy ejszaka ciklusának. Haladjunk, vagyis, az olvasmányban, tegyük meg a harmadik lépést. Csakhogy, itt, a Kis Béka ciklusában, nem csak egy Seherezádéval van dolgunk, henem többel. Az elbeszélő, amiben én szeretem látni az iró álteregóját, elmeséli, hogy a Bolha és a Selyem Hernyó, mesélnek. A Bolha többet, mivel az ő élettapasztalata hosszabb és gazdagabb, a Hernyó kevesebbet, mert még nagyon fiatal és tapasztalata szegényebb. Csepp Anyó is mesél, de ebben a kötetben, kevesebbet, mert visszavonult egy javitó alvásba vagy egy mély meditálásba. A Bolha meséi zseniálisak és csodálatosak, és a Selyem Hernyo kiváncsisága nagyon meglepő, mintha benne egy emberi csemetét vélnél felfedezni aki sosem fejezi be kérdéseit:,,mi?“,,,hogy?“ és igy tovább, a sztár,,miért?“ minden gyermeknek a nagy világban és minden korban, hacsak nem minden élőlény csemetéinek melyek tovább viszik az életet.

És el ne felejtsem- mint mindig, csodálatosak a meséi a Bolha Nagyapának, mindegy ha le visz a lenti életbe, a földalattiba, a Rosszéba, vagy, ellenkezőleg, felemel minket a kozmosz magasságába, Isten hatalmas Királyságába. A mesék ragyogó rügyeiben melyek kicserélődnek a Bolháról a Selyem Hernyó felé, a mitológiai természet két epizódja, melyek mintha a népies kereszténység útján érkezett, de szépen át voltak dolgozva, egy sui generis alapján, világitva mint valami úri szőlő szemek, ha nincsenek is leszakitva és szétpermetezve az egész köteten át.

Ennek a bevezető kis szövegnek a végén, nem tudok csak kellemes olvasást kivánni és nagyobb erőt a koncentráláshoz, mivel ez a kötet sokkal több oldalt tartalmaz mint az előző kettő amit eddig olvastatok. És a szerzőnek sok egészséget kivánok, további gazdag fantáziálást és hasznot az irásban, hogy még tudjon nekünk továbbra is ilyen ékszer kollekciokat késziteni szavakból és képekből. Ha megszoktuk meséinek izét, úgy kell neki! Ahogy, nekünk is kell más olvasnivaló kötet, melyet a kályha melegénél olvashatunk vagy a nyári esték világánál. – 16 március 2011, Iasiban, Liviu Antonesei