Szél Dávid

Túl a parán

Szülővé válni, szülőnek lenni sokszor parás. Az anyáknak éppen úgy, mint az apáknak, bár az apák félelmeiről a legutóbbi időkig jóval kevesebbet tudtunk. Az apák csak mostanában kezdték hallatni a hangjukat, eddig nem volt menő megszólalni ilyen „nőies témákban”, azt pedig pláne nem volt menő bevallani, hogy az apáknak is vannak félelmeik.
Szerencsére azonban sokasodnak a hangok, s Szél Dávid hangjára különösen érdemes figyelni. Több okból. Egyrészt, mert szórakoztató: vicces, önironikus és kedvesen csapongó. Másrészt az írásain keresztül bepillantást nyerhetünk valaki más gondolatvilágába és érzéseibe. Amit látunk, az pedig izgalmas és elgondolkodtató: hiszen Szél Dávid nem csak egy jó tollú, GYED-et is megjárt apuka, hanem – sok egyéb, az identitását meghatározó szerepe mellett – pszichológus is, azaz szakember, így mindarra, ami vele és körülötte történik, egy különleges szemüvegen keresztül tekint. A Túl a parán így nem pusztán élet- és aparajz, hanem társadalomrajz és pszichológiai kézikönyv is egyben, amelyben szinte minden előkerül, ami a szülőség, a szülői lét kapcsán foglalkoztat bennünket.