Alice Munro

Kilátás a Várszikláról

„Aki valaha is érezte, milyen izgalmas dolog a múlt titkait fölfejteni, az feltétlenül olvassa el ezt a különleges könyvet.” – Jane Shilling, Sunday Telegraph

Tulajdon családja ihlette meg a világ egyik legkiválóbb elbeszélőjét – az eredmény: a múlt helyenként regényes, pompásan megírt újrateremtése. Először Munro tizennyolcadik századi ősei tekintenek a távolba az edinburghi vár kiugró sziklájáról, aztán Ontarióban élő szülei néznek szembe meghiúsult ambíciókkal, végül, immár az ötvenes éveket megidézve, saját írói ébredésének története bontakozik ki a lapokon. Munro erőfeszítés nélkül vezeti át az olvasót ezen a nagy időíven, lazán kapcsolódó elbeszélésfolyammá szőve tényeket és mesét. Kötete ékesen bizonyítja, hogy az irodalomnak továbbra is rengeteg mondanivalója van az életről.

„Tovább nyomozhatnék. Sokan teszik ezt. Sokan, ha egyszer nekifognak, bejárnak minden lehetséges utat. Sokan, akik egész életükben alig vesznek könyvet a kezükbe, ilyenkor képesek régi iratok tucatjain átrágni magukat. Talán nem tudják, mikor kezdődött és ért véget az első világháború, de régmúlt századok családi dátumaival könnyedén dobálóznak. Ámítjuk magunkat. Leginkább öregen, mikor személyes jövőnk már lezárult, gyermekeink gyermekeinek jövőjét azonban nem tudjuk elképzelni – vagy hinni nem tudunk benne. Túl nagy a kísértés, hogy átfésüljük a múltat, megrostáljuk a megbízhatatlan információt, összekapcsoljunk kóbor neveket, kérdéses dátumokat, anekdotákat, kapaszkodjunk a leghalványabb folytonosságba, mert mindenáron azt szeretnénk, hogy bizonyítható közünk legyen valamikor élt emberekhez, és így magához az élethez.”