Galántai Zoltán

Újabb beszélgetések a világok sokaságáról

Az idegen (értelmes) lények létének vagy nem létének problémája az egyik „nagy túlélő” a tudomány történetében - még ha ma mást értünk is a világok sokasága vagy éppen lakottsága alatt, mint mondjuk 1277-ben, amikor az volt a kérdés, hogy „Isten teremthetne-e több [lakott] világot, ha akarna”. És megint mást, mint 1686-ban, Fontenelle művének, a Beszélgetések a világok sokaságáról megjelenésekor; vagy 1877-ben, amikor egy Schiaparelli nevű olasz csillagász csatornákat vélt felfedezni a Marson; és persze különösen izgalmas kérdés az is, hogy mondjuk száz év múlva mi lesz.

Úgy tűnik, mintha a SETI ahhoz hasonló helyzetben lenne, mint az emberi tulajdonságok öröklődésének kérdése a 19. század elején, amikor egy biológus arra panaszkodott, hogy „a mai, egymásnak ellentmondó nézetek évszázadok óta léteznek”. Esetünkben ez azt jelenti, hogy jelenleg vannak, akik – olykor – meglehetősen vehemensen érvelnek amellett, hogy nem vagyunk egyedül. És vannak, akik hasonló vehemenciával állnak ki a földi élet (értelem) kivételessége mellett. De senki sem tudja, hogy mi az igazság, és persze a genetika–SETI hasonlatból sem következik szükségképpen, hogy belátható időn belül itt is ugyanúgy meglesz a válasz, ahogyan az öröklődés esetében megvolt.