Kakuk Tamás

Szerencsés vesztes

Ha blikkfangosan akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, a Szerencsés vesztes „egy barátság regénye”. Kakuk Tamás új könyvétől azonban távol állnak az efféle olcsó fordulatok, ezenkívül jóval többről van benne szó, mint a Györe Balázzsal a hetvenes években kötött, életre szóló barátság történetéről. A közös múlt felidézése ugyanis alkalmat nyújt a szerző számára, hogy saját látásmódját, életről és művészetről való gondolkodását is megérthetővé tegye az olvasó – és ami talán még fontosabb: saját maga – számára. A kötetben közölt, személyes életeseményeket és/vagy fontos olvasmányélményeket értelmező esszék füzére annak bizonyítékaként is olvasható, hogy a legnagyobb barátságok sokszor úgy működnek, mint a legnagyobb művészi alkotások: mire felfoghatnánk, mi ment végbe bennünk a hatásukra, már örökre megváltoztatták az életünket.

A Szerencsés vesztes nem „csak” egy barátságról, hanem önmagunk életen át tartó kereséséről, és talán önmagunk megtalálásáról is szól.