Nicolas Barreau

A szerelem receptjei

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

„Azon az éjszakán a Mouffetard utcai lepukkant ház kis, megsárgult tapétájú manzárdlakásába beköltözött a boldogság. Később laktam nagyobb, szebb lakásokban is. Aludtam szélesebb, puhább ágyakban is. De soha nem voltam boldogabb, mint ott, ahol szorosan összeölelkezve feküdtünk a keskeny matracon, hallgattuk a tetőn doboló esőt, és egészen elcsendesedtünk a szerelemtől.
Akkor még nem tudtam, hogy az élet még két egymást szerető embernek sem mindig tartogat hosszú időt. Nem tudtam, hogy később nyitok egy éttermet a Saint-Germainben, hogy lesz egy kislányom, aki úgy hasonlít majd az édesanyjára, hogy az már fáj, és akinek egyszer majd elmagyarázom: nem az számít, hány évig él az ember, hanem hogy azalatt mi történik vele.”