Adatok betöltése, kérem várjon!

Köszönjük türelmét!

Mama utolsó ölelése

Mire tanítanak bennünket az állatoknál tapasztalható érzelmek?

de Waal, Frans

Kiadó : Park Kiadó

Megjelenés éve : 2021

376 oldal

ISBN 9789633556214

Tájékoztató az e-könyvek vásárlásáról és használatáról
(megnyitás, olvasás, másolás).
Kérjük, jelentkezzen be a vásárláshoz!

3 299 Ft

Kérjük, az ingyenes részlet letöltéséhez
jelentkezzen be!
 

Frans de Waal holland főemlőskutató és etológus négy évtizede tanulmányozza az állatok viselkedését. Korábbi könyve, az Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok?, az állatok intelligenciájával foglalkozott, a Mama utolsó ölelése gazdag érzelmi életükről mesél lenyűgöző történeteket.

A könyv a csimpánz mátriárka, Mama halálával kezdődik, aki szoros kapcsolatban állt Jan van Hooff biológussal. Amikor Mama már haldoklott, Van Hooff felkereste őt a ketrecében. Búcsújuk, melyet videóra vettek, felrobbantotta az internetet. Emberek milliói lehettek tanúi annak, ahogy Mama széles mosollyal üdvözli, majd megöleli a professzort. Nem az ember az egyetlen faj, érvel De Waal, amely képes szeretni, gyűlölni vagy szégyenkezni, örömet, undort vagy empátiát érez.
A Mama utolsó ölelése segít felismernünk, milyen sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz emberek és állatok, elolvasása után új szemmel tekintünk majd a környező világra.

„Egy hónappal Mama ötvenkilencedik születésnapja és két hónappal Jan van Hooff nyolcvanadik születésnapja előtt érzelmes találkozásra került sor a két idős emberszabású között. A lesoványodott, halálán lévő Mama a világ egyik legidősebb állatkerti csimpánza volt. A hófehér hajú Jan pedig biológusprofesszor, aki valamikor régen a disszertációm témavezetője volt. Ők ketten több mint negyven éve ismerték egymást.
   A szalmaágyán magzati pózban kucorgó Mama fel sem pillant, amikor a hálóketrecébe belépő Jan néhány barátságos mordulást hallatva közeledik hozzá. Mi, akik az emberfélékkel foglalkozunk, gyakran utánozzuk a hangjukat és gesztusaikat: a halk mordulások megnyugtatóak. Amikor aztán Mama végre felébred szunyókálásából, eltart néhány pillanatig, mire rájön, mi történik. Akkor azonban mérhetetlen örömet fejez ki, amiért Jant közelről, a maga testi valójában láthatja. Arca eksztatikus vigyorba húzódik, arcának felét az óriási mosoly foglalja el, miközben halk, a különösen érzelmes pillanatokra jellemző rikoltásokat hallat. A felé hajoló Jan fejéhez nyúl. Finoman megsimogatja a haját, aztán átfogja a férfi nyakát, és közelebb húzza…”

„Újabb lenyűgöző könyv Frans de Waaltól. Alapos és elmélyült gondolkodásra késztet az állati érzelmek valódi természetéről.” (Desmond Morris)


 
 

© 2010 multimediaplaza.com