Horányi Özséb (szerk.)

A sokarcú kép

Az 1982-ben megjelent tanulmánykötet újrakiadását a téma aktualitása indokolja, sőt az a némileg meglepő körülmény, hogy az akkor frissen összeválogatott szövegek azóta semmit sem avultak. A képekkel kapcsolatos elméleti vizsgálódások középpontjában változatlanul az a szemlélet áll, amely e válogatás teoretikus gerincét adja: az írások Nelson Goodman munkássága köré csoportosulnak. A tizenhat neves szerző tanulmányát adjuk közre három részben.
Az elsőben egyetlen írás található, Gombrich nagyszerű, paradigma-teremtő áttekintése a képről. Itt jelenik meg először az a gondolat, hogy a kép elméletének egyik legalapvetőbb problémája a reprezentáció mint sajátos aktus.
A második részt Goodman klasszikus könyvének, a Művészet nyelveinek két meghatározó fejezete uralja, ehhez kapcsolódik Bennett, Carrier, Elgin és Walton írása.
A harmadik rész pedig a konceptuális analízis néhány problémájába vezeti be az olvasót.
A válogatás a klasszikus szövegek fordításán keresztül érinti a nyelvfilozófia, a fejlődéspszichológia, a kognitív tudomány és a kommunikációkutatás alapkérdéseit, s mint ilyen méltán számíthat a szakembereken kívül az egyetemi hallgatók érdeklődésére is.