Adatok betöltése, kérem várjon!

Hosszúra nyúlt kamaszkorom végén segélykérő levelet írtam egykori tanárnőmnek. Nem tudom kiismerni magamat, panaszoltam neki, mivel bennem két ember lakik. Azt válaszolta, nem ér rá ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, majd akkor keressem, ha legalább heten leszünk. Magyarnak születtem, zsidó, cigány, néger vagyok. Mellesleg szlovák és román. (De van bennem egy kis afgán szőke nő is.) Dzsorden tizennyolc éves magyar fiú, amerikai szeretne lenni. Három évig időzött nálam, míg végre sikerült magamból kitoloncolni.
Kívül mégiscsak tágasabb.
(Horváth Péter)

A regény kivételes tehetségű főhőséről nem lehet biztosan tudni, hogy apja is cigány volt-e, vagy egy Taszáron szolgáló amerikai, fekete katona. Ő maga sem tudja, elbizonytalanodik, kétségeit a környezete is csak megerősíti. Apja felkutatására indul, a nyomok Svédországba és Amerikába vezetnek. Kijutni azonban csak nyelvtudással, ösztöndíjjal lehet. Jordán Jordán, azaz Dzsorden erre hajt, ebben gimnazista osztálytársa, barátnője van a segítségére, aki – természetes ez? – gyereket vár. Megoldódik? Hogyan oldódik meg a helyzetük? Kettejük magánéleti válsága-e, ami velük történik, csak a fiúé, vagy csak a lányé? Horváth Péter regénye (ki)talált történet, a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve.