Gergely Ágnes

Jonathan Swift éjszakái

Nem él, aki a múltra vak – vonatkozik ez személyes sorsra, történelemre egyaránt. Miután 2006-ban összegyűjtött verseinek szigorúan komponált életmű-mérlege megjelent, új verseiben ismét nehéz feladatot vállalt a költő. Összerakható-e még az emlékek, a megélt örömök, fájdalmak, a rövid boldogság és a hosszas szorongás cserepeiből a múlt? A letelt idő emlékeiből négy ciklusban négy férfi arcképe rajzolódik ki a valóságos és a metafizikus létezés síkján. Mind a négy ciklus egy régi verssel kezdődik, mintegy a főszereplő bemutatásaként; mindegyik egy egészen új verssel zárul: négy gongütés. s persze a kötet gondolatisága túlmutat az emlékezés benső szándékán. Meghatározó motívuma a verseknek a búcsú, az elmúlás, a fájdalom vagy „csupán” a szépség, a fiatalság végessége. Mert az emberélet az örökkévalóságnak csak egy pillanat: „Egy pillanatig éltem, / akár a fáklyafény”, s az átélt élet és a munka értelme, jövője vagy jövőtlensége. számvetés ez a kötet is – méltóság, fegyelem, tisztaság árad Gergely Ágnes lírájából: „a szó, mint a szeg, erősen leverve, / és megy a vers az ítélet felé.”