Roberto Bolaño

Vad nyomozók

1975 szilveszterén Arturo Belano és Ulises Lima, a zsigeri realista költészeti mozgalom két alapítója elindul Mexikóvárosból, hogy felkutassa a mexikói forradalom után rejtélyes módon eltűnt költőnőt, a nagy szellemi elődöt, Cesárea Tinajerót.
Húsz éven át követik a nő nyomát. Az őrült utazás során, amelyről ötvenkét szereplő számol be töredékesen és csapongva, eljutnak Mexikóból Izraelbe, Párizsba, Barcelonába, Los Angelesbe, San Franciscóba, Bécsbe és végül a polgárháború sújtotta Libériába is. Képtelen és hátborzongató kalandokat élnek át. A beszámolókat a tizenhét éves, nagyratörő költő, García Madero elbeszélése foglalja keretbe, aki a regény nyitányaként leírja a „zsigeri realisták” állandóan kavargó poétikai és társadalmi környezetét, majd a könyv végén elmeséli, hogyan menekülnek Mexikóvárosból Sonora államba, ám mégis Cesárea Tinajero nyomában maradva.

Roberto Bolaño a Vad nyomozókat a nemzedékéhez írt szerelmes levélnek nevezte.