Hausner Gábor (szerk.)

Hadik András válogatott hadügyi írásai

Gróf futaki Hadik András (1710‒1790) a 18. század legsikeresebb és leghíresebb magyar katonája volt: katonai pályája csúcsán, 1774-ben tábornagyi rendfokozatot kapott, és Mária Terézia kinevezte a bécsi Udvari Haditanács elnökévé. Emlékét egyebek közt emléknap, emléktúra, a szlovák katonai akadémia neve, Bécsben utca, a budai várban Vastagh György szobrász lovas szobra őrzi. Európai hírnevét az 1757. októberi huszárcsínynek, a porosz főváros, Berlin elfoglalásának és megsarcolásának köszönhette. A művelt, eredetileg papnak nevelkedett Hadik egész életében írásba foglalta tapasztalatait: naplókban rögzítette hadjáratainak eseményeit, és szívesen foglalkozott szabályzatok és hadi utasítások szerkesztésével. Többségükben német nyelvű feljegyzései, memorandumai, szabályzatai kéziratban maradtak.

Fönnmaradt írásainak többsége nem saját belső késztetéséből, hanem valamilyen szolgálati feladat nyomán született. Az itt közölt dokumentumok közül messze kiemelkedik Hadiknak az 1739. évi hadjáratról írt hadtörténeti műve, amely történetírói igényessége és kiváló német nyelvezete miatt fő művének tekinthető. Nem véletlen, hogy ezt a munkát nem az uralkodó íróasztalára, hanem fiai okulására, katonai képzésükre szánta. A kötetben olvasható válogatás hírt ad a maga korában egész Európában ismert hadvezér katonai gondolkodásáról.