Hatos Pál

Rosszfiúk világforradalma

A „dicsőséges 133 nap” a mai negyveneseknek még magolandó tananyag volt, de 1990 után mindenki elfelejtette. A proletárdiktatúra emléke azonban nem hullott ki teljesen az emlékezetből. Bár az állami szintre emelt terror anarchiába fúlt, a vörös-, majd a rákövetkező fehérterror gyilkosságainak emléke azóta is kísérti és mélységesen megosztja a magyar társadalmat. Az elátkozott köztársaság című nagy sikerű kötete után Hatos Pál ezúttal arra vállalkozik, hogy mítoszokon innen és túl mutassa be 1919 tavaszának és nyarának lázas időszakát. Miért és kiket hódított meg a kommunizmus a háborúvesztés utáni hónapokban? Puccs volt, vagy forradalom, ami 1919. március 21-én történt? Mit jelentett a magyar társadalom bolsevizálódása? Ideológia volt, vagy utópia, netán messiásváró vallási mozgalom, esetleg a háború utáni éhségtől és nyomortól gyötört társadalom hiányállapotának kifejeződése? Vagy egyszerűen az éhező város bosszúja az élelemkészleteit rejtegető vidéki kisgazda-társadalommal szemben? Volt-e realitása a megszálló románok és csehek kiűzésének a vörös zászló alatt? A Tanácsköztársaság korából szóló forrásaink arról tanúskodnak, hogy a proletárdiktatúra minden volt, csak nem monolit hatalmi rendszer. Marx szerint minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor bohózat formájában. A kommunizmus magyarországi történetével máshogy történt, a rövid véres, mégis komikus első felvonást harminc évvel később követte a nagy tragédia. „Ez a könyv nem egyszerűen folytatása Az elátkozott köztársaságnak. Hatos Pál – azzal az elképesztő műveltséggel és krúdysan zengő-bongó prózával, ami összetéveszthetetlenné teszi a mai magyar történészek között –, szétszedte, majd újból összerakta ezt a kaotikus, groteszk és véres eseménysort. Megmutatja a halált, az életet, a feltámadást; az emberi gyengeséget és nagyságot a közéleti férfiakban és nőkben csakúgy, mint a korszak átlagemberében. Úgy vezet be minket ennek a néhány hónapnak a történetébe, hogy semmi nem áll tőle távolabb, mint az ideológiai tukmálás. Megérteni és megértetni akar: történésztől többet kérni nem lehet. Hasonló formátumú vállalkozásra évtizedek óta nem volt példa a magyar történettudományban.” (Ablonczy Balázs)