Umbrai Laura

A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870-1948

„Azt mondták, hogy a házbéruzsorának nincs határa. Hogy lakni kell… a háziurak azt csinálhatják a szegény emberrel, amit akarnak… Csakhogy most egy kis meglepetés érte úgy az uzsorásokat, mint azokat, akik azt harsogták, hogy ez ellen nincs orvosság. A Cserhát utcában megmutatták, hogy hol a határa a házbéruzsorának. A határa ott van, tisztelt publikum, ahol a lakó szétrombolja a házat. Pont.” (Molnár Ferenc: Forradalom a kültelkeken, Pesti Napló, 1909. február 21.)

A lakbérsztrájk, illetve annak szélsőséges, házrombolásban is megmutatkozó változata csak egy rövid epizód volt a lakásínséggel küzdő Budapest életében. A kérdésben érintett, egyébként meglepően széles társadalmi réteg helyzetén a hatóságok is javítani próbáltak. A kötet azt a fél évszázados utat mutatja be, amit a főváros szociális lakáspolitikája járt be, a piaci beavatkozásoktól javarészt még tartózkodó liberális várospolitikától kezdődően, a két világháború közötti időszak egyre növekvő szociális gondoskodásáig. Az állami támogatás mellett folyamatosan szélesedő szociálpolitikai ellátással azonban párhuzamosan megnőtt a társadalom felügyelete, amely végül a negyvenes évek utolsó éveitől kezdődően a totális ellenőrzéshez és ezzel egyidejűleg a teljes körű szociális gondoskodáshoz is vezetett. A tárgyalt időszakban így a városháza a különböző eredetű lakáshiányra a gazdasági és politikai környezet változásának függvényében más-más válaszokat adhatott.

E bő fél évszázad alatt a fővárosnak a lakásínség ellen harcolva eltérő eredetű problémákkal kellett megküzdenie. Szükséglakásokkal oldotta meg a 19. század végén az iparfejlődés következtében Budapestre özönlő vidékiek elhelyezését, majd gondoskodni próbált az első világháborút követően az elcsatolt területekről érkező menekültek fedélhez jutásáról; a harmincas évek elején pedig a gazdasági válság következtében munkájukat s így keresetüket veszítettek számára olcsó hajlékok biztosítására törekedett. E célok megvalósítása érdekében több alkalommal az állam is fontos szerepet vállalt, így együttes, egymást kiegészítő törekvéseik eredményét őrzi számos telep (Pongrác, Hamzsabégi, Wekerle stb…) Budapesten, de ennek a korszaknak terméke többek között a mára csak hírből ismert Mária Valéria-telep is.