Péter I. Zoltán, Tóth János

Egy kis séta

1901-ben, az akkor már Nagyváradon „újságíróskodó” Ady Endre, kihasználva a Nagyváradi Friss Újság című napilap főszerkesztőjének igazolt távollétét, élesen kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett Kanonok sor épületeiben elzárkózó katolikus papok jólétéről, életviteléről, életmódjáról, de valójában a „klérus” ellen. Ezt követően a káptalan, az egyház nevében, beperelte az akkor költőként még alig ismert újságírót. Több mint két év telt el, amikor is 1903-ban végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák, és napi fél liter borhoz is hozzájuthatott.

Az irodalomtörténet és a mai krónikások számára mind a mai napig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton teljes terjedelmében került elő. Hála és köszönet érte Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, helytörténésznek, akik együtt dolgozták fel és kísérő szövegeikben újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem száztíz éves, eltűntnek hitt dokumentumot. Az olvasó ezúttal is meggyőződhet az alig huszonnégy éves Ady Endrének a tárgyaláson tanúsított kivételes okosságáról és bátorságáról.