Molnár H. Lajos

Volt egyszer egy udvar

Molnár H. Lajos riporter, szépíró, középkorú és marosvásárhelyi, illetve szolnoki. Minden jelzője fontos. Éppen azt írja meg emlékezésében: hogy az ember, bármely ember egyszer csak fontossá válhat saját maga számára, noha nem felejti, sőt felidézi az összes többieket, akik közé született, és saját távoli, ifjúkori, tékozló, naív, bár nem ártatlan lényét.

Hivatásából fakadóan Molnár H. Lajos embereket faggatott, most pedig saját magával teszi ezt. Gyerekkorát vetíti ki: a börtönfallal szomszédos udvart, mely lehet, hogy maga a kerítés mögé zárt világ, mostohákkal, kis zsarnokságokkal a totális közepette, és ahova ő boldogan vagy csalódottan mindig visszatér. Ma lehet, hogy csak az álmaiban talál utat oda, ahova kényszer lökte vagy a szeretet vonta régen. Ettől szép a történet. Attól, hogy visszarévedve sem hazudik, szépítve legalább, hanem ragaszkodik a valósághoz, amelyből menekült, s amelyet több könyvébe beleírt.

(Ez a kötet elnyerte a kolozsvári székhelyű Erdélyi Szépmíves Céh regénypályázatát.)