Debreczeny György

Nincs karácsony

Debreczeny György lassan négy évtizede van jelen a magyar líra él-, fél- és célmezőnyében, mégis csak a negyedik önálló kötetét tarthatjuk kezünkben. Érdemes volt ilyen sokat várni rá: páratlan művekhez jutottunk. A költő ismeri és hasznosítja az értéktudatos képviseleti költészet forrásait, ugyanakkor tántoríthatatlan őrzője és követője a magyar avantgard kassáki örökségének, s beépíti lírájába mindazt, amit az elmúlt évek posztmodern költészete tett hozzá a korszeru versnyelv kialakulásához. Hagyomány és folyamatos megújulás, az elődök és kortársak tisztelete éppúgy jellemzi, mint az irónia, a dévaj kedv, a bátran osztogatott fricskák. A szívbillentyukön futó szomorú futamokra egyaránt rátalálhat a házmester és a gyászhuszár, és ami a legfontosabb, rálel minden a vers iránt még érdeklődő ember. Rádöbben, hogy a költői nyelv, mint önérték is működik, a szépre formált szavak bár véresen komolyak, egyúttal mindig valami izgalmas, megújuló, újrakezdhető játékra csábítanak. Debreczeny György Budapesten született 1958-ban, ma is itt él. Könyvtárosként dolgozik.

Kötetei: ellentétpárhuzamok (Kozmosz, 1982); elodázható elégiák (Szépirodalmi, 1989); Sőt mi több (Syllabux, 2011).