Johann Lipett

Ajtó a hátsó konyhához

Wiseschdia, Vizejdia, Kisvizésdia. A romániai Bánság nyugati csücskében fekvő falu a központi helyszíne Johann Lippet családregényének, mely a huszadik század második felébe kalauzolja az olvasóit.
Anton Lehnert a második világháború végén Romániából Ausztriába menekült, majd ott alapított családjával az ötvenes évek elején tért vissza szülőföldjére, hogy új életet kezdjen. A Lehnert-család életén keresztül nyomon követhetjük a bánsági svábok ötvenes-hatvanas évekbeli küzdelmeit a megélhetésért, a zárt falusi társadalom tragédiákkal, pletykákkal, fel nem dolgozott múlttal terhes hétköznapjait.
Az ajtó a hátsó konyhához egyszerre tabló egy családról és közelkép a romániai valóság egy szeletéről – kicsit másképp, mint ahogy eddig magyar olvasóként megszokhattuk. Lippet műve ugyanakkor nemcsak családregény, hanem egyúttal a kitelepedés regénye is. A nyolcvanas évek romániai kisebbség- és falupolitikája következtében ellehetetlenülő bánsági svábok a tömeges kivándorlás mellett döntenek, így a Lehnert-család több tagja is új életet kényszerül kezdeni Németországban. Abban a Németországban, ahol bevándorlóként, emigránsként, a legtöbb esetben idegenként érezték magukat a Romániából érkezett, német kultúrájukat több száz éven keresztül megőrző bánsági svábok. Johann Lippet regénye amellett, hogy egy letűnt kor és kultúra leletmentése, jelenünk Európájának aktuális kérdéseit is feszegeti.