Zdeněk Svěrák

Kettős látás

„Őszi reggel volt, nyálkás, csontig hatoló, nyirkos hideg. Az esőtől csillogó villamosok bálnák módjára úsztak az utcákon, és amikor hajlékony testükkel elmellőzték egymást a kanyarban, úgy tűnt, mintha egymáshoz dörgölőznének. A szürke, ferdén felszegett fejűek, két oldalukon három-három világító szemecskével, mintha minden pillanatban a város zavaros felszíne fölé szeretnének emelkedni, hogy oxigénhez jussanak. Prága aznap nem volt se gyönyörű, se száztornyú. Az összes torony belefulladt a sűrű szitálásba. Ha egy japán turista Canon gépével a hasán egy ilyen napon látogatna el a városba, elsírná magát, mert nem volna mit lefényképeznie.”