Pilinszky János
Tolcsvai Nagy Gábor
Kiadó : Kalligram Kiadó
E-könyv megjelenés éve : 2012
ISBN : 978-808-10-1539-7
Kérjük, jelentkezzen be a vásárláshoz! |
|
990 Ft |
|
Kérjük, az ingyenes részlet letöltéséhez
jelentkezzen be! |
"Életműve a véges jelenvalólét végtelenre kérdező cselekvésére radikális választ ad."
Tolcsvai Nagy Gábor először a Tegnap és Ma sorozatunkban 1998-ban megjelent "Nagy László" című kismonográfiájával mutatkozott be kiadónkban. Ezt a „Nem találunk szavakat. Nyelvértelmezések a mai magyar prózában" című alapos kompozíciós érzékről tanúskodó tanulmánykötete követte 1999-ben, Kulcsár Szabó Ernő előszavával. Pilinszky Jánosról készült kismonográfiája 2002-ben látott napvilágot.
Pilinszky János a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb lírikusa, aki a múlt század negyvenes és hetvenes évei közötti időszakában a szubjektum létének és létezésmódjának kérdéseire a legelmélyültebb válaszokat adta. Tolcsvay Pilinszky-kötete azt kívánja bemutatni, hogy a lírai én e költészetben először a világba vetettség magányával szembesül, majd a véges létezésben felismert végtelen transzcendens elérhetetlenségének apokalipszises tragikumát tapasztalja, hogy azután a személytelenítés fokozatain keresztül eljusson az e világi létezés szükségképpen nem teljes voltának eszkatologikus elfogadásához.
Szemben és együtt (recenzió, Élet és Irodalom)
Tolcsvai Nagy Gábor először a Tegnap és Ma sorozatunkban 1998-ban megjelent "Nagy László" című kismonográfiájával mutatkozott be kiadónkban. Ezt a „Nem találunk szavakat. Nyelvértelmezések a mai magyar prózában" című alapos kompozíciós érzékről tanúskodó tanulmánykötete követte 1999-ben, Kulcsár Szabó Ernő előszavával. Pilinszky Jánosról készült kismonográfiája 2002-ben látott napvilágot.
Pilinszky János a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb lírikusa, aki a múlt század negyvenes és hetvenes évei közötti időszakában a szubjektum létének és létezésmódjának kérdéseire a legelmélyültebb válaszokat adta. Tolcsvay Pilinszky-kötete azt kívánja bemutatni, hogy a lírai én e költészetben először a világba vetettség magányával szembesül, majd a véges létezésben felismert végtelen transzcendens elérhetetlenségének apokalipszises tragikumát tapasztalja, hogy azután a személytelenítés fokozatain keresztül eljusson az e világi létezés szükségképpen nem teljes voltának eszkatologikus elfogadásához.
Szemben és együtt (recenzió, Élet és Irodalom)
