Adatok betöltése, kérem várjon!

Köszönjük türelmét!

Nem mondhatom el senkinek

versek

Karinthy Frigyes

ISBN : 978-963-09-7125-6

Kiadó : Kossuth Kiadó

152

Tájékoztató az e-könyvek vásárlásáról és használatáról
(megnyitás, olvasás, másolás).

Töltse le most!

Kérjük, jelentkezzen be a letöltéshez!
 

"

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

VÉRMEZŐ, 795. MÁJUS

NEM MONDHATOM EL SENKINEK

Előszó

Hess, madár!

Álom

Halott

Méné, tekel…

Zivatar 1927. április 2. délután

A gyermek mostanában nyugtalan

A költő

Lecke

Vezeklés, emelt fővel

Pitypang

Szép

Almafa

Derengés

Férfitársam

A dudoló

Nihil

Vacsora

Naplómból

Szerelmi öngyilkosság

Prológus egy cirkusz-filmhez

A cirkusz összedől

Átkozd meg a világot s halj meg…

ÜZENET A PALACKBAN

Számadás a tálentomról

Az ige így született…

Mindszenti litánia

Nagypénteki kereplő

A rózsaszín terror

Kudarc

Érdi erdő

Tisztelgés a viadal előtt

Tomi

Struggle for life

Szemek szimfóniája

Karácsonyi karének

A reformnemzedékhez

Karácsonyi elégia

A láthatatlan börtön

Ezerhatszázharminchárom június 22.

A lapda

Egy reggel dátum nélkül

Ősz

Üzenet a palackban

VERSEK, DALOK

Hangversenyen

Együgyü mese

Mariska és Károly bácsi

A halottas kocsi

Újabb részletek Dante Poklá-ból

Nyájas anyó a lepénnyel

KÖLTŐKBŐL

Mignon

Sikoly

Nem fáj

A Lazarus-ból

Impresszum


 
 

© 2010 multimediaplaza.com