Balogh András

Hermeneutika és könyvtár(tudomány)

A könyvtár élményközpont. Rekreációs csarnok. Bibliopláza. Ilyen és hasonlóan izgalmas, új megközelítésekkel írja le a jelenkori könyves műveltségi központokat, a könyvtárakat, Balogh András. Úgy véli: a digitális szalonokká átlényegülő könyvterekben gyökeresen megváltoztak az olvasók igényei. Ez természetes, egész világunkat átalakította a virtualitás. Az új helyzetet így jellemzi a szerző: „A könyvtár ma már messze nem az a hely, amellyé a köznyelv, a szóhasználat az elmúlt évtizedekben, az elmúlt fél évszázadban átörökítette, sztereotipizálta, hanem új jelentésekkel, új típusú használói–kulturális reprezentációkkal teli „tér”, mind a fizikai, mind a virtuális valóságát tekintve.”

Balogh András könyvtár-értelmezése a könyvek és a könyves terek újfajta integrációját sürgeti. Úgy vélekedik, hogy az is könyvtár, ha az intézményben konkrétan ott van az olvasó, ha leadta a kabátját és táskáját, és áthaladt a beléptető kapun. De az is könyvtár, ha a szöveget az olvasó (felhasználó) a saját technikai eszközére tölti le egy adatbázisból, virtuális gyűjteményből.

A kötetben közölt tanulmányok arra keresik a választ: milyen is lesz, lehet az a könyvtár, amelybe épp oly szívesen járunk néhány év múlva, mint ahogy szerettük a múlt könyves intézményeit, és ahogy örömmel lépünk be ma is a polcok közé. A szerző konkrétan megadja a kiindulási pontját: „Manapság a könyvtártudomány hagyományos, történetileg kialakult, „historizmustól terhelt” fogalmi kategóriái már nem adnak kielégítő tudományos választ arra a kérdésre, hogy mi a könyvtár.”