Ngugi wa Thiong'o

Közöttünk a folyó

Varázslatos, balladisztikus történet. Angolul is őrzi a gikuju (gikuyu vagy kikuyu) nyelv vélhető tömörségét. Szépségről, szerelemről, az élet völgyéről mesél, miközben feleleveníti a legkegyetlenebb törzsi szokásokat. Nem ítélkezik, érteni segít a sokféleség mélyén az embert, önmagunkat.

Kenyában járunk. A soha ki nem száradó Honia-folyó mentén, a zegzugos dombvidéken, ahová a fehér ember még nem merészkedett be. Murungu isten az első férfinak és nőnek adta ezt a termékeny földet, ajándékba. A folyó az élet, itt mártóznak meg lányok és fiúk, a felnőtté avató szertartás, azaz a körülmetélés után. Mert körülmetélik, azaz a fehér ember szerint megcsonkítják a lányokat is. A szent liget és az ősi dombok érintetlenül őrzik a törzsek varázslatait és rítusait. Itt nő fel Waiyaki, a látónak tartott Chege fia és a megtérített Józsué lánya, Nyambura. A dombokon túl pedig ott a síkság, Nairobi városa, és a misszió, ahol elítélik a pogány szokásokat.

Nyambura testvére, Muthoni, elszökik az apjától, és önként veti alá magát a szertartásnak, hogy a törzse szokásai szerint nő lehessen. A seb elfertőződik, Muthoni meghal.

Waiyaki közben a fehér ember tudását sajátítja el, de csak azért, mert apja arra neveli, akkor győzheti le a fehér embert, ha megismeri. Nagy Tanító lesz, iskolákat épít, élni segít. A dombok felélednek és összecsapnak. Harcol egymással hit és meggyőződés, kereszténység és pogányság, az őslakos és az őt saját földjén megadóztató fehér ember. A fiatalok között szerelem szövődik, de az afrikai Rómeó és Júliának sem jut biztatóbb sors, mint az elődeinek. Vagy mégis? „A föld elcsendesült. Két domb állt egymás mellett, sötétségbe burkolózva. A Honia tovább folyt közöttük, végig az élet völgyén, zúgása a sötét csend fölé emelkedett, hogy Kamenóban és Makuyuban is egészen az emberek szívéig hatoljon.”

Ngugi wa Thiong’o, kenyai író, költő, drámaíró, publicista, 1938-ban született, James Ngugi néven. Kálvinista missziós iskolákban, majd független anyanyelvi iskolában tanult. Egyetemi tanulmányait Ugandában, és Angliában végezte, közben különböző újságoknak írt. Első regénye, a Weep Not, Child (1964; Búcsú az éjtől, Európa, 1971) elnyerte az Első Néger Művészeti Fesztivál (Dakar, 1966) nagydíját.

1967-től a Nairobi Egyetem tanára. 1977-ben politikai okból letartóztatják. A börtönben, vécépapírra írja első gikuju nyelvű regényét, az Ördög a kereszten-t. Emigrálni kényszerül, de az írást az anyanyelvén (is) folytatja, ma a Kaliforniai Egyetemen az International Center for Writing and Translation intézet vezetője.

2004-ben ismét megpróbál hazatérni, de miután őt és családját is erőszakos támadás éri, visszaköltözik Amerikába. Magyarul eddig két regényét jelentette meg az Európa Kiadó. 2010-ben Nobel-díjra jelölik, csak az utolsó körben előzi meg Mario Vargas Llosa.