Székely László

A jó mostoha történetét még nem írták meg

A családjog ott kezdődik, ahol a család véget ér... A kötet, melyet kezében tart az olvasó, izgalmas család- és irodalomtörténet, különleges korrajz és nem utolsósorban jogi érdekességek tárháza. Főszereplői Babits Mihályné Török Sophie és Babits Ildikó, és persze az a két ember, akik nélkül ez a tanulságos és fordulatos történet nem jöhetett volna létre: Babits Mihály, a költőfejedelem, valamint Basch Lóránt, az irodalom (és a barátja, Babits) iránt elkötelezett ügyvéd. Babits Mihály özvegyének, Török Sophie-nak és nevelt lányának, Babits Ildikónak fokozatosan megromló és bírósági eljárásokba torkolló csatározása mindeddig főként az irodalomtörténészek előtt volt ismert. A hol szívszorító, hol már-már komikus fordulatokban gazdag pereskedés, mely egy használt írógép tulajdonlása feletti civakodással indult, több mint tíz éven át húzódott, és sem Török Sophie halála, de még az 1956-os forradalom sem tudott véget vetni neki. Az óriási peranyagot Székely László jogász írta összefüggő történetté, értő kézzel kalauzolva az olvasót a jog útvesztőjében, sorba rendezve a krimibe illő eseményeket, feltárva összefüggéseiket. A szeretet és gyűlölet végletei közt vergődő anya-lánya viszony és a hátterében a tanúk elbeszéléseiből kirajzolódó „kis magyar valóság” joggal tarthat számot a széles olvasóközönség érdeklődésére. Ugyanakkor a mindeddig levéltárak mélyén rejtőző szövegek jelentős segítségül szolgálhatnak kutatóknak, oktatóknak is. SZÉKELY LÁSZLÓ 1958. március 15-én született Budapesten. 1982-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1982 óta tanít az ELTE ÁJK polgári jogi tanszékén. 1992-ben beválasztották a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagjai közé. 1996 óta oktat a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán, 2008 óta pedig az ELTE Jogi Továbbképző Intézet igazgatója. 2013. szeptember 16-án a Magyar Országgyűlés hat évre megválasztotta az alapvető jogok biztosának. „Mindazzal, amit Ildikó miatt szenvedek, egy meg nem született gyermekért vezekelek.” (Török Sophie) „Édes Anyukám, kérlek, ne haragudj rám, és boldog új évet kívánok! Ebben az évben igyekszem jobb lenni Hozzád, mint voltam.” (Babits Ildikó)