Petőcz András
Vilcsek Béla
Kiadó : Kalligram Kiadó
E-könyv megjelenés éve : 2012
ISBN : 978-808-10-1541-0
Kérjük, jelentkezzen be a vásárláshoz! |
|
990 Ft |
|
Kérjük, az ingyenes részlet letöltéséhez
jelentkezzen be! |
"... pályáján végletek és legendák kísérik."
Tegnap és Ma sorozatunkban Vilcsek Béla Petőcz Andrásról (1959. augusztus 27., Budapest) publikál monográfiát. Petőcz a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulóján kezdő, úgynevezett arctalan nemzedék meghatározó neves alakja. A legújabb kori magyar irodalom azon kevés alkotója közé tartozik, akik egyaránt képesek a század három legmeghatározóbb irányzata – az avantgárd, a modern és a posztmodern – érvényes művelésére. Kezdettől fogva kettősség jellemezte pályáján. Egyszerre vezérelte a költői önfelmutatás elementáris vágya és a túlzott kitárulkozástól, a kritikus megítéltetéstől való félelem.
"Petőcz András sokszínűségében is egységes életműve mindenekelőtt annak fel- és elismerésére késztet, hogy avantgárd és klasszikus modernség, neoavantgárd és posztmodernség, alanyiság és tárgyiasság, világszerűség és szövegszerűség stb. nem feltétlenül egymásnak ellentmondó, egymást kizáró, egymással szemben kijátszható szemlélet- és alakításmódok. A médium-art, ez az általa vallott személyes művészeteszmény és írásgyakorlat: a klasszikus avantgárd vagy avantgárd klasszicitás az ezredforduló posztmodernnek nevezett időszakában is nemcsak érvényesen és eredményesen művelhető, de talán érvényesen és eredményesen interpretálható is" – írja a szerző könyve bevezető fejezetében.
Tegnap és Ma sorozatunkban Vilcsek Béla Petőcz Andrásról (1959. augusztus 27., Budapest) publikál monográfiát. Petőcz a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulóján kezdő, úgynevezett arctalan nemzedék meghatározó neves alakja. A legújabb kori magyar irodalom azon kevés alkotója közé tartozik, akik egyaránt képesek a század három legmeghatározóbb irányzata – az avantgárd, a modern és a posztmodern – érvényes művelésére. Kezdettől fogva kettősség jellemezte pályáján. Egyszerre vezérelte a költői önfelmutatás elementáris vágya és a túlzott kitárulkozástól, a kritikus megítéltetéstől való félelem.
"Petőcz András sokszínűségében is egységes életműve mindenekelőtt annak fel- és elismerésére késztet, hogy avantgárd és klasszikus modernség, neoavantgárd és posztmodernség, alanyiság és tárgyiasság, világszerűség és szövegszerűség stb. nem feltétlenül egymásnak ellentmondó, egymást kizáró, egymással szemben kijátszható szemlélet- és alakításmódok. A médium-art, ez az általa vallott személyes művészeteszmény és írásgyakorlat: a klasszikus avantgárd vagy avantgárd klasszicitás az ezredforduló posztmodernnek nevezett időszakában is nemcsak érvényesen és eredményesen művelhető, de talán érvényesen és eredményesen interpretálható is" – írja a szerző könyve bevezető fejezetében.
