Ellen Marie Wiseman

Philadelphia árvái

1918 ősze. A tizenhárom éves Pia Lange – egy német bevándorló család gyermeke – minél messzebbre vágyódik Philadelphia külvárosából a túlzsúfoltság és a bevándorlóellenesség elől, ami miatt apja kénytelen volt bevonulni az amerikai hadseregbe. Amikor a város a háború végét ünnepli, a szabadságkötvény-felvonulás forgatagában súlyos és közvetlen veszély sújt le: az embertömegben kitör a spanyolnátha. Gyászszalagok és karanténjelzések tűnnek fel az ajtókon, a járvány áldozatai holtan rogynak össze az utcán, a rettegő túlélők fehér maszkkal igyekeznek távol tartani a betegséget.

Miután a Lange család kicsiny albérletében elfogy az ennivaló, a magára maradt Piának nincs más választási lehetősége: csecsemő öccseit hátrahagyva kénytelen nekivágni a karantén alá vont városnak, hogy élelmet szerezzen.

A megkeseredett Bernice Groves – akit emészt a gyász, mióta kicsi gyermekét elvitte a spanyolnátha – meglátja, amint Pia elhagyja az otthonát, és rájön, hogy a lány testvérei magukra maradtak. Ekkor megdöbbentő, egész életét megváltoztató döntést hoz. Sötét küldetése lesz családok szétszakítása, amikor azok épp a legsebezhetőbbek, és mindezt azért, hogy a város árváit és a bevándorló családok gyermekeit „igaz amerikaiakká” formálja.

Miután Pia összeesik az utcán, napokkal később egy ideiglenes kórházban ébred, majd ezután a Szent Vince Árvaházba kerül. A nehéz körülmények ellenére eltökélt szándéka, hogy megtalálja a testvéreit – bármi áron.

Az elkövetkező hónapokban, években Bernice a hazugságaival elkendőzi az igazságot, így Piának szembe kell néznie saját szégyenével és félelmeivel, mindent kockára kell tennie, hogy végül győzedelmeskedjen az igazság – és a szerelem.

A Philadelphia árvái erőteljes, megrázó és felemelő történet szerelemről, állhatatosságról, és arról, meddig vagyunk képesek elmenni, hogy megvédjük azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van ránk.