Adatok betöltése, kérem várjon!

Magnussonnak köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.

„A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
   A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle.”

„Jó lesz ez még valamire, mondta a nagymama, valahányszor ki akartuk dobni a molyette pulóvereket, üres befőttesüvegeket. Ha olvasta volna ezt a könyvet, talán sikerrel járunk. Margareta Magnusson meggyőz róla, hogy méltatlan dolog egy élet hordalékát a gyerekeink, unokáink nyakába zúdítani. Szóval ha te is őrizgeted még a gyerekek kagylógyűjteményét, és nincs szíved megválni a teljes Révai-nagylexikontól, holott húsz éve már csak a port törölgeted róla, akkor ez a könyv neked szól.”
(Lugosi Viktória, a Vándorhomár szerzője)

„A szerző azt sugallja: időben el kellene kezdenünk foglalkozni az elmúlással, rendet rakni magunk körül és a lelkünkben is, hogy méltó módon készülhessünk fel a végső útra. Súlyos témákról ír irigylésre méltó könnyedséggel és szellemességgel.”
(Hegedűs Katalin, a Létezik-e jó halál? szerzője)

„Egy barátunk nagymamája mondogatta, hogy szeretné még »meleg kézzel továbbadni az örökségét«. Ajánlom ezt a felszabadító könyvet mindenkinek, aki hisz benne, hogy van élet a halál előtt.”
(Lackfi János író)